A Bárka Színház 1996-ban alakult Csányi János nagy sikerű Szentivánéji álom rendezése nyomán, mely egyike volt a kilencvenes évek fontos, paradigmaváltó előadásainak. A színház egyedülálló módon a nyolcadik kerületi önkormányzat fenntartásával működött 2015. évi megszűnéséig. Csányinak és csapatának nem csupán a társulatalapítással kellett megküzdenie, számos fontos tennivaló akadt az épülettel is.

A színház működésének kulcsmotívuma volt a több pilléren álló kultúrprogram, a színház társadalmi szerepvállalásának előtérbe helyezése, mely a Bárka esetében korát megelőzően fogalmazódott meg. A színház Hajónapló Műhely néven kritikaíró műhelyt indított (vezetői Nánay István és Bérczes László voltak), színpadi adaptációkkal és drámaírással foglalkozó írói műhely működött falai között, vasárnaponként gyerekprogramokat szerveztek, továbbá egy színészképző stúdió egészítette ki működésüket. Az 1998/99-es évadban zajló átépítés után a kávézó koncerteknek, kiállításoknak, filmklubnak adott helyet. A Bárka úttörő szerepet vállalt az ifjúsági színházi előadások „felnőttszínházi" repertoárba illesztésével (is).

A Bárka Színház történetének három jól elkülöníthető szakasza a Csányi János (1996–2006), Alföldi Róbert (2006–2008) és Seress Zoltán (2008– 2015) igazgatói működésével fémjelzett korszakok; mindannyian egy-egy karakteres színházkoncepció mentén alakították a repertoárt és a programot. A Bárka Színház történetén keresztül sűrített formában nyomon követhető a rendszerváltás utáni évtizedek színházi, kultúrpolitikai és társadalmi változásainak, átalakulásainak lenyomata.

A Színházi emlékezet című, a (PIM)-OSZMI égisze alatt zajló projekt részeként egy ötfős csoport (dr. Balkányi Magdolna, Doma Petra, Huber Beáta, Takács Ágnes és dr. Schuller Gabriella) a Bárka Színház történetét dolgozta fel. A kutatás első lépése az alapdokumentumok feltárására és digitalizálására és az új platformon való közzétételére irányult. Emellett számos oral history interjú készült (például Csányi Jánossal, Bérczes Lászlóval, Vörös Róberttel, Seress Zoltánnal) a dokumentumokból kirajzolódó intézménytörténet kommunikatív emlékezet révén történő árnyalása érdekében. Két nagyobb tanulmány közül az egyik a Bárka Színház átfogó történetével, a másik az itt létrejött ifjúsági színházi előadásokkal foglalkozik.