Tóth Réka Ágnes: Először a csoport alakulásáról szeretnélek kérdezni. Te hogyan kapcsolódtál az Orfeo-körhöz?

Komjáthy Anna: Szerintem ez nem úgy volt, nem volt ilyen hivatalos alakulása ennek a dolognak, hanem egy ilyen folyamat volt, tehát ez így létrejött valamiből. Tulajdonképpen az volt a dolognak a kiindulása, hogy az Orfeót megelőzően voltak ilyen politizáló egyetemi mozgalmak, baloldali mozgalmak, amelyek a bíróságon meg az ítéletekkel fejeződtek be.

Tóth Réka Ágnes: Ez a Poór-féle mozgalom volt?

Komjáthy Anna: Az egyik igen, az a Poór-féle összeesküvés, így volt elhíresülve, amelyben a Malgot István, aki nekem akkor a férjem volt, az egyik elítélt volt. Mi mind a ketten akkor a Képzőművészeti Főiskolára jártunk és amikor vége lett a pernek és kiengedték, gondolom ezen sokat töprenghetett, akkor arra a meggyőződésre jutott, hogy a direkt politizálás az nem járható út abban az időben, ez ugye '67-ben volt. '66, vagy '67-ben. Hanem hogy azokat üzeneteket, amiket gondoltuk, hogy a társadalomba el kellene juttatni, azt művészeti alkotásokon keresztül kellene és nem politikai szervezkedéseken keresztül és először az adta magát a legtermészetesebben, hogy a képzőművészet. És hát akkor ilyen kiscserkész módjára kijártunk, például Csepelre, hogy a munkásosztályba bevisszük a forradalmi kultúrát és előadásokat tartottunk olyan képzőművészekről, akikről úgy gondoltuk, hogy baloldali üzeneteik vannak.

Tóth Réka Ágnes: Csepelen hol?

Komjáthy Anna: Csepelen a munkásotthonban, ez akkor szerveződött. Ez egy ilyen nagy, kulturális centrum, azt hiszem a Vasműé volt, most az utóbbi években megy a balhé rajta mert az önkormányzat el akarta venni, de végül is nem sikerült. Ez tényleg egy ilyen munkásközpont volt. Kiállítást szerveztünk a magunk munkáiból, a főiskolán szerveződött ez a társaság, aki kiállított. Arra már tényleg nem emlékszem ki találta ki, valószínűleg a Malgot István, hogy a képzőművészeten kívül más lehetőségeket is kellene keresni, ami azért kapcsolódik a képzőművészethez. Akkor ezt így kitaláltuk, mert ugye a színház az, tekintve, hogy annak van egy verbális vonala is, azért az üzenetek eljuttatása ott talán eggyel, a közönség felkészültebb olyan információ befogadására, ami szöveggel is jár. Gondoltuk, hogy ez is így jó lenne. De mivel ehhez mi nem értettünk, nem volt közöttünk színész meg semmi ilyesmi, ez így adta magát, hogy akkor mi képzőművészek készítünk bábokat. És akkor még volt egy ilyen elméletünk is, hogy a báb az azért jobb, mint az ember, mert az olyasmire is képes, amire az ember nem. Tehát, hogy az direktebb.

Tóth Réka Ágnes: A színész, ugye az élőszínész és a bábszínész, vagy a báb közötti különbség maga.

Komjáthy Anna: Igen, hogy az élőszínész fejét nem lehet hátra felé tekerni, hogy a hátán legyen az arca, szóval ilyen triviális megfontolások voltak.

Tóth Réka Ágnes: És előtte milyen bábszínházi élményeitek voltak? Vagy mik voltak azok a meghatározó bábszínházi előadások?

Komjáthy Anna: Hát, hogy a többieknek mi volt, az nem tudom.

Tóth Réka Ágnes: Neked.

Komjáthy Anna: A bábszínházban akkor volt ez a nagy forradalom. Amire én emlékszem, az a Petruska volt, ahol nem ezek a hagyományos bábok voltak, hanem tulajdonképpen ilyen, majdnemhogy, ilyen tárgyakból készített bábok- nem tudom, hogy ti láttatok-e ilyen archívot a Petruskából. Eleve az, hogy ugye zenével működött. Azok szerintem borzasztóan érdekes bábok voltak. Meg a Fából faragott királyfi. Azt hiszem ezek ilyen egy műsorban mentek. Országosan pedig akkor kezdődött a pécsi Bóbita Bábszínház... Tehát mi ennyit tudtunk a bábokról, nem ástuk mi ebbe bele magunkat. Ez volt a felszínen és ezt lehetett ismerni. És hát végül is mi azért is mert egy épületen voltunk a Bábszínházzal a Képzőművészeti, ahogy most is. Tulajdonképpen ez volt a lökés.

Tóth Réka Ágnes: Átjártatok vagy voltak szorosabb kapcsolódások?

Komjáthy Anna: Nem, csak szerinte jártunk, néztünk előadásokat, mert láttuk mi lesz a műsor, nem kellett messzire menni és már szerintem ebben az összeesküvés perben a résztvevők kapcsolatba kerültek egy olyan körrel, amiben baloldali írók és költő voltak és az ezzel foglalkozó szakirodalom úgy nevezi, hogy az Imre Katalin és köre. De ezt csak onnan tudom, merthogy az Állambiztonság nevezte őket így. Ez a hölgy a Magvetőben volt szerkesztő. Nem mondanám, hogy szalont tartott fenn, de a lakásába jártak fel, baráti összejövetelek voltak.

Tóth Réka Ágnes: Kiket lehet kötni ehhez a körhöz?

Komjáthy Anna: Györe Imrét, akinek később az Orfeo szerelmét be is mutattuk, a Tabák Andrást, aki prózát írt, Nyerges Andrást, Simon Andrást, ők jártak oda. Nem teljesen egyszerre, mert ez egy földalatti mozgalom volt, tehát egyszerre öt-hat ember soha ment oda, csak kisebb csoportokban. Például egészen kezdő korában Petri György is járogatott oda, Dalos Györggyel volt jóba. Mi a Györe munkáihoz így jutottunk el. Azt hiszem, hogy a Dalosékon keresztül jött ez a kapcsolat. Akkor alakult a Gerilla együttes nevű polbeat formáció, akkor szivárgott be Magyarországra ez a politikai dal kultúrája és ez a Gerilla együttesnek a tagja voltak a Berki Tamás, a Vámos Miklós és a Gergely Ágnes. A szervezőjük és a dalszövegírójuk a Haraszty István volt. Mi meghívtuk őket a főiskolára ilyen klubba és ott elénekelték a Guevaráról szóló összes dalokat, rengeteg kubait, akkor ők jártak egyetemi klubbokba. A Gergely Ági később a Koncz Zsuzsával együtt nyert a KiMitTud-on, ők voltak a Gézengúzok. De egyébként ő bölcsész lett. A Vámos író lett, a Berki meg maradt zenész, nem tudom, hogy ismered-e, a legszebb hangú magyar jazz énekes. Mély hangja van. Akkor ismerkedtünk meg a Harasztyval, illetve a Malgot Istvánnal, mert a Haraszty akkor már rendőri felügyelet alatt volt, tehát ő azt hiszem pont akkor így nem jöhetett el ezekre a rendezvényekre. Tulajdonképpen szerintem ez a baloldaliaskodás a bölcsészkaron indult. A Haraszty is oda járt, a Dalos is. Ezek részben filozófia szakosak voltak, mert szociológia szak akkor még nem volt csak B-szakként, ezt csak később lehetett felvenni. Szerintem filozófia szakosak voltak.

Tóth Réka Ágnes: Györe Imrének miért ezt a darabját választottátok?

Komjáthy Anna: Mert ez a Che Guevará-ról szólt. Che Guevara ikon volt, a forradalmi mozgalmak jelképe és voltak komoly magyarázataink, hogy képszerűen, a megjelenésében is sugallja tevékenységét. Ezért is lett ő „plakátarc". Az olaszok még mindig árulják a pólóikat a velencei piacon.

Tóth Réka Ágnes: Még most is.

Komjáthy Anna: Nekem is van ilyen pólóm, nem bírtam megállni, én is vettem egyet valamelyik évben de senki nem hordja a családból. Valahol itt hányódik. Igen, úgy tűnt, hogy eléggé szimbolikus az Orfeo szerelmének írása nekünk.

Tóth Réka Ágnes: Ami a hatalommal való szembenállásról szólt allegorikus formában.

Komjáthy Anna: Igen, bár szerintem duplázva van a főszerep, mert egyrészt van a narrátor, az Énekes, az is konfrontálódik a hatalommal. Az Orfeo és az Énekes tulajdonképpen fura, mintha ők egy dolognak a kettőzése lenne. És szerintem amikor a bábokat csináltuk, akkor is, tehát ők hasonlítottak egymásra.

Tóth Réka Ágnes: Ez az a báb volt, ami Che Guevarára is hasonlított?

Komjáthy Anna: Igen, az Orfeo teljesen Che Guevara volt, még egy kis csillag is volt a sapkáján, ami az Énekesnek nem volt. Ott az volt a koncepció, hogy a jóembereknek hosszúkás volt a feje, a rossz embereknek meg széles.

Tóth Réka Ágnes: És ezt a fajta megkülönböztetést később is használtátok a báboknál?

Komjáthy Anna: Szerintem nem. Ezek nagyon primitív bábok voltak, mi soha sem csináltunk ilyet. Kicsik voltak, a fejük nem volt húsz centi. A színpad is nagyon kicsi volt, maximum két méter a szélessége és így be lehetett középen nyúlni. Mi mindenképpen valamilyen mértékben megpróbáltunk személyiségeket formálni ezekből a szereplőkből. Be lehetett azonosítani a szereplőket külsőjük alapján. Például az Orfeo és az Énekes a Forradalom, aki tiszta piros volt, az inkább értelmiségi és a többiek voltak a plebsz. Ezen belül volt egy kis különbség közöttük, tehát megpróbáltuk, hogy az arckifejezésük is a szerepükhöz igazodjon, de ez szerintem egy képzőművész mentalitás volt, hogy így csináltuk. Malgot kasírozta újságpapírból a fejeket, bele volt rakva egy henger, hogy be lehessen nyúlni és arra volt aztán a kesztyű további része ráragasztva vagy varrva és ez a papírból kasírozott dolog be volt fonva valamilyen anyaggal. A népi szereplők nagyon laza szövésű zsákvászonnal voltak bekasírozva. Az arcukat filc vagy anyag rátéttel csináltuk mintha rajzoltuk volna.

Tóth Réka Ágnes: Bábos előképzettséggel rendelkező segítségetek volt?

Komjáthy Anna: Nem, mindent mi csináltunk, önállóan. Erre gyerekkorából mindenki emlékezett, amiben mi eltértünk ezektől a nagyon primitív játékboltban látható báboktól, hogy lábuk is volt, egész testük. Az úgynevezett fényfolyosós játék technikát a Bábszínházból nyúltuk le, talán a Fából faragott királyfiból. Tehát a paraván előtt kellett játszani. Roppant fejlett technikával volt megoldva. Két diavetítő volt felszerelve egy magasságban és ezek adták azt a keskeny fénysávot, amiben zajlott a történet és kisebb szerencsével nem látszódtak azok, akik mozgattak. Volt egy asztal része is, amint tudtak menni és rá lehetett rakni tárgyakat.

Tóth Réka Ágnes: Lábaik voltak?

Komjáthy Anna: Ki tudtak ülni a színpad szélére, ki tudták lógatni a lábukat, gitározni is tudtak. A következő előadás teljesen másmilyen volt. Rátky Györgynek az 1514 szvitjére készült, amiben szintén a Che Guevara volt a forradalom lángja, de nem a Dózsa személyében, hanem a Lőrinc pap volt a Che Guevara. Ő volt az ideológus a Dózsa háborúban, vagyis legalábbis úgy gondoltuk, hogy mégis a pap az, aki a szellemi dolgokat képviseli, nem a katona.

Tóth Réka Ágnes: Ez készült Derkovits Gyula illusztrációi alapján? Vagyis ez volt a kiindulópont?

Komjáthy Anna: Igen. Tulajdonképpen a kunos férfiarc, a járomcsont, keskeny szem, bajusz a Derkovits fametszetből jött. A wayang-technikát pedig könyvből néztük ki. A mozgatás, hogy két ember mozgat egy bábot nem a Stúdió K-ban kezdődött, hanem itt, az 1514 című előadásban. Nem minden bábnál, csak ami nagyon érzékenyen mozgott, mert minden ízületüknél mozogtak: a vállnál, könyöknél, csuklónál. A lábaik nem voltak mozgatva, azok lógtak. De hogy ha két kézzel kellett a kezükkel gesztikulálni, akkor magát a bábot, aminek tulajdonképpen egy nagy bot tartotta a fejét, mint egy fogasra akasztva, azt valahogy meg kellett fogni. És aztán a Mockinpott úr című előadásban különösen. Az teljesen két emberes volt.

Tóth Réka Ágnes: Az is wayang-technikával készült?

Komjáthy Anna: Nem. Azt nem tudnám megmondani, hogy az milyen technika volt. Ott volt egy viszonylag nagy fej... Az 1514- ben picit sematikusak voltak a kunos, Derkovits-stílusú fejek, nem volt nagy különbség közöttük. Ezek már fejnek lettek kasírozva. Itt a bábokat már a Szabó Gyuri nevű szobrász srác csinálta, itt már a formák ki voltak alakítva. Ezek konkrétan frottírral voltak bekasírozva, hogy ne legyen olyan sima.

Tóth Réka Ágnes: Hogy legyen valami textúrája?

Komjáthy Anna: De ne legyen olyan, mint a zsák. A Verbőczi figurának nem volt igazából teste, hanem egy nagy kifeszített anyag, amikor széttárta a karját teljesen sík lett. Úgy nézett ki, mint egy gonosz madár.

Tóth Réka Ágnes: És ott egy ember mozgatta a fejet és volt valaki, aki a testét?

Komjáthy Anna: Volt olyan, de a fejét nem lehetett mozgatni. A feje az csak egyben mozgott a testével, rögzítve volt. Nem volt teljesen kiformálva a kar meg a comb, hanem ruha lett ráadva és az alsó kar csak könyöktől lefelé volt kialakítva. A felső kar ugyanezzel a frottírral, ezzel a betekerős módszerrel készült, úgyhogy nagyon vastagon volt rajta, mert ugye abból alakult ki a forma. Azt, hogy a Mockinpott-ot minek lehet nevezni, azt nem tudom. Ott már volt egy kialakított fej, tehát egy kvázi jellemábrázoláshoz közelítő arc, ami színesre ki volt festve és volt egy viszonylag törpe test, amiben nem volt semmi, tehát csak ruha volt és két kézfej és két lábfej. A kézfej úgy mozgott, mint egy kesztyű. A lábnak volt hátulról két kis pálcája, az mozgatta a lábat. Azt hiszem csak az egyik kezet mozgatták általában, mert a mozgató a másik kezével a fejet irányította. A fej mindent tudott, minden irányba fordult. Gyakorlatilag egy botra volt ráépítve, egy körplasztika volt és azzal mindent lehetett csinálni. Amikor a másik kéz is mozgott, a kesztyűs kézzel megtámasztották a fejét.

Tóth Réka Ágnes: Hogy mindig élő legyen mind a két kéz?

Komjáthy Anna: Nagyon sokat gyakorolták. Olyan kép is van, amin báb nélkül gyakorolnak. A díszlet az Orfeo-ban olyan volt, mint a gyerekbábszínházban a díszlet: egy házacska, hullámkartonból, ki lehetett nyitni az ajtaját. A Dózsában ott nem nagyon volt díszlet, a Mockinpott-ban pedig már inkább jelképek voltak csak, mint a pókhálók.

Tóth Réka Ágnes: Elemelt tér akart lenni. A Mockinpott-ban a bábokat ti készítettétek?

Komjáthy Anna: Szerintem magát a szobor részét az Englert Jutka készítette. Az rendesen meg volt mintázva, mint egy szobor, készült róla negatív és abba volt bekasírozva. Nem gipsz lett beleöntve, hanem be lett kasírozva. Az már elég profi volt, vízüveggel lett kasírozva és kemény volt. Nekem kellett kifesteni. Szerintem az összeset a Judit mintázta. Akkor még ő is meg a Szabó Gyuri is a főiskolára jártak. Utána a Jutka elment Ausztráliába.

Tóth Réka Ágnes: A következő előadás volt a Cipolla bácsi. Vagy a Tékozló ország?

Komjáthy Anna: Szerintem a Cipolla volt a következő. Az már Újpesten készült, legalábbis az előadás ott volt. Közben voltak az Orfeós - balhék és akkor Kőbányáról ki lett paterolva a társaság. Az újpesti Bőrgyárnak a művelődési házában volt egy hölgy, aki illegális kommunista volt és úgy gondolta, hogy a baloldali fiatalokat kimenti a rendszer karmaiból, ő fogadta be az Orfeót. Igazságtalan vagyok, hogy nem emlékszem a nevére. A Cipolla ott volt, de a bábjaiban én akkor már csak a tervekbe voltam benne, magát az elkészítést, tulajdonképpen az esztétikai részét a Stujber Zsuzsi csinálta, a következő néhány darabban már ő volt a vizuális részek megvalósítója. De ez látszik is, egy kicsit más a szemlélete. Ő később sok gyerekkönyvet illusztrált, tehát az általa készített dolgok kicsit meseszerűbbek, azokba a realizmus nem folyt bele, ami eredetileg jellemző volt.

Tóth Réka Ágnes: Nem ugyanaz a csapat csinálta az Orfeót, mint akik a Mockinpott-ot vagy a Cipollát? Hogyan változott a játszók összetétele?

Komjáthy Anna: Hát, ezt nehéz elmondani. Az Orfeóban mindenkinek ki volt osztva a feladata. Semmilyen felkészültség nem volt. Meg volt a szöveg és akkor azt úgy... És akkor bukkant fel a Fodor Tamás. Nem tudom, hogyan került oda, de akkor teljesen elszörnyedt, hogy milyen amatőrök vagyunk. És akkor dramaturgiailag is beleszólt a szövegbe, megpróbálta kicsit kikupálni a szereplőket, de nem nagy sikerrel.

Tóth Réka Ágnes: Emiatt ment felvételről a szöveg, ugye? Voltak olyan szövegek, amiket fel is mondtak.

Komjáthy Anna: Igen. Az elején volt a Vas János Panyiga, az énekes, mert ő konkrétan tényleg énekes volt. Abban Fábry Pétertől kezdve mindenki benne volt, ami azért elég vicces volt mert a Fábry raccsol. Az utólag visszagondolva biztos nagyon vicces volt az az előadás, az összes képzőművész és képzőművészeti főiskolai hallgató benne volt.

Tóth Réka Ágnes: És ezt hol játszottátok?

Komjáthy Anna: Alapjában véve ezt a társaságot befogadta a Kőbányai Ifjúsági Klub, aminek a Benkő Éva volt a vezetője és oda pedig a Fodor Tamás által kerültünk. Tamás a Szkénében vagy az Egyetemi Színpadon együtt színjátszott a Benkő Évával és onnan ismerték egymást. Tamás tudta, hogy Éva Kőbányán dolgozik egy kulturális intézményben és akkor ő szerintem felhívta Évát és mi a Malgot Istvánnal odamentünk és volt egy hivatalos tárgyalás közöttünk és ő borzasztó rendes volt. Akkor már ment az Orfeo előadás, amikor elkezdődött a zenekarnak a megszerveződése Panyiga által az Orfeóból. Ők szerintem akkor érettségiztek. Neki volt osztálytársa az Oszkay Csaba - teljesen magán kapcsolatokból verbuválódott ez a társaság. Panyiga énekelt nagyon minimálisan a Berki Tamásékkal is. Akkor gyűrűzött be a Bob Dylan és Joan Baez-féle polbeat Magyarországra és a gimnáziumban a gyerekek mind zenekart alapított. Az Orfeónak az volt a nagy előnye, hogy a Panyiga olasz szakos lett és nagyon jó fordításokat csinált ezekből az olasz forradalmi dalokból. A spanyolokból meg a latin- amerikaiakból pedig Haraszty. Ezek jó minőségű fordítások voltak.

Tóth Réka Ágnes: Panyiga a Mockinpott-ban is énekelt, ugye?

Komjáthy Anna: Nem, a Mockinpott-ban a Gál Éva hegedült és Szőke Szabolcs énekelt.

Tóth Réka Ágnes: Végül a Mockinpott-ból kikerültek a szövegek?

Komjáthy Anna: Igen.

Tóth Réka Ágnes: És az az egy dal maradt meg, a Song a semmittevésről. Illetve a bírósági jelenetben volt az a szöveg...

Komjáthy Anna: Mert szöveget senki sem tudott mondani. Akik szöveget tudtak mondani, azok aztán végül a Fodor Tamásnál landoltak. Meg aztán későbbiekben sem volt nagyon szövegmondás. Egyáltalán nem volt. Zenék voltak meg képek, de a szövegek felvételről mentek a későbbi előadásokban, de azok már nem Orfeós előadások voltak a Tékozló ország után.

Tóth Réka Ágnes: A Gyerekjátékok is már?

Komjáthy Anna: Nem, az még Orfeós volt, az is Újpesten volt. És közben a Malgot Pista megismerkedett a Gyurkó Lászlóval és akkor valahogy ő rajta keresztül lett a Népszínház.

Tóth Réka Ágnes: Gyurkó László, aki a Huszonötödik Színháznak volt a vezetője?

Komjáthy Anna: Igen, és a Népszínházat pedig szerintem akkor a Szigeti Károly csinálta, amikor a Pistáék odakerültek. Szigeti meg a felesége, a Gyöngyössi Kati. Ez körülbelül akkor volt, amikor a Fodor Tamáséknál a Woyzeck. Igen, mert akkor volt az a második per, ami kifejezetten az Orfeo körül zajlott. Legelőször a zenekar adta fel ezt a nevet, mert ők akkor nagyon menők voltak, és le voltak szerződve a KISZ-szel egy turnéra. Akkor volt egy balhé is, hogy ki az áruló és ki nem, de mindenesetre ők leadták a nevet. Tamásék és a bábcsoport ekkor még egy darabig maradtak Orfeó címén, de aztán a Malgot Pistáék becsatlakoztak a Népszínházba és a Woyzeck után a Fodor Tamásékból lett a Stúdió K.

Tóth Réka Ágnes: Akkor már nem is csináltak több felnőtteknek szóló bábelőadást? A Népszínházba már a gyerekeknek készítettek előadásokat.

Komjáthy Anna: Igen, őket úgy vették fel oda, gyerekelőadásra. Azt hiszem, a Rózsa és gyűrű volt az első előadás. Azt tudom, mert ott nekem még valamit kellett...akkor már úgy volt, hogy nekem kellett terveket csinálni, akkor már csak laza kapcsolatban voltunk: a Pista megcsinálta a bábokat és a bábok alapján én készítettem terveket, amiket leadtak a színháznak mert volt egy hivatalos útja.

Tóth Réka Ágnes: Tehát teljesen fordítva ment, mint ahogy kellett volna.

Komjáthy Anna: Gyakorlatilag igen, de az egy nagyon vicces előadás volt. A Rózsa és gyűrű bábjai háztartási felszerelésekből készültek, mint mosogató kefe, vécékefe, nagyon jópofák voltak. Bírtam, hogy nekem úgy kellett csinálni, mintha én találtam volna ki a terveket.

Tóth Réka Ágnes: A Cipollának milyen volt a bábtechnikája?

Komjáthy Anna: Tulajdonképpen az is egy öszvér dolog volt, de picit emlékeztetett egyrészt a Mockinpott-ra, meg aztán a későbbiekre: mert ott is az volt egy fej, volt egy drapéria és a két kéz, de ott sem volt estük. A fő ikonikus szereplő az egy fej volt és két kéz, kesztyű volt a kezeken. Csepp forma fejek voltak, mint Edvard Munch A sikoly című alkotásában, az a karakter volt, nagy szemekkel. És abban is már nagyon sok tárgy volt.

Tóth Réka Ágnes: És ott milyen volt a tér?

Komjáthy Anna: Arra már nem emlékszem, szerintem még paravános.

Tóth Réka Ágnes: A Tékozló országban is ugyanez ment tovább? Ott is ilyen vegyes technikájú bábok voltak?

Komjáthy Anna: Nem, a Tékozló ország az teljesen vegyes volt, ott szerintem már nem volt paraván, semmilyen mértékben, hanem ott már térben volt az egész. Nem volt bekeretezve a színpadkép.

Tóth Réka Ágnes: A darabok kiválasztásában is közösen vettetek részt?

Komjáthy Anna: Azt én már nem tudom, mert én segédmunkát végeztem már akkor. Plakátot csináltam meg terveket, kimentem egyszer-kétszer, de én akkor már csak segéderő voltam, de én feltételezem, hogy azt a Margot Pista találta meg. Margot megismerkedett a Selmeci Gyuri zeneszerzővel, ő volt a szellemi partner. Szerintem több előadásban is a Gyuri csinálta a zenét, de hogy a Juhász Ferencet hogyan találta meg a Pista, azt nem tudom, arról őt kellene megkérdezni. De akkor már nem volt se a Németh Ilona, se a Tóth Andrea, akik maradtak ebből a nagyon amatőr bábozós társaságból. Akik igazán kiemelkedtek ebből a társaságból, akiknek volt ehhez tehetségük meg érzékenységük, az az Ilona és az Andrea volt. A későbbiekben a Cipollában már benne volt a Tóth Éva és a Szalma Jancsi, ők akkor jártak a képzőművészeti gimnáziumba vagy akkor érettségiztek. Igen, mert akkor már volt egy olyan is, hogy nem a csepeli munkásosztályt akarta meghódítani a társaság, hanem a diákságot. Mi mindannyian tanár szakot is végeztünk, beszivárogtunk a Szinyeibe, a Kölcseybe, a Kisképzőbe, és ott folyt a diákok toborzása. Tóth Andrea akkor a Vörösmartyba járt, ő még nyolcadikos korába került bele a csoportba, egészen fiatal volt. A Fábri Péter író, a Kölcseyből lett kihalászva, az Angelus Iván a Szinyeiből mert ő spanyol tagozatra járt.

Amikor voltak az iskolai mozgalmak ezek az iskolák vettek részt benne, ezek a hatodik kerületi iskolák, a Toldi meg a Tokaj szerintem... A Petőfi '73 című filmben, aminek a végén a Dabasiék énekelnek. Azt éneklik, hogy: „Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai..." Ez már az Orfeo búcsúztatója volt.

Tóth Réka Ágnes: Igen?

Komjáthy Anna: Szerintem igen. Ez az egész Petőfi '73 című film egy ilyen fura, nem is tudom minek mondhatnám. Játék! Tehát, ugye ez a '48-ról szól, de nem '48-ról, hanem arról, hogy budapesti gimnazisták, hogyan játsszák el '48-at újra és piros festékeket öntögetnek egymásra az udvaron... Az egyik nagy forradalmár az Angelus Iván, a nagy fekete hajával és valami kendővel be van kötve a feje. A filmet Kardos Ferenc rendezte.

Tóth Réka Ágnes: Tehát igazából '68-ról szólt, mint '48-ról, csak úgy csináltak mintha.

Komjáthy Anna: És hát az Oszkay Csaba a nagy hajával nagyon szép volt és most is nagyon szép szerintem a fehér hajával is... aztán volt még egy pár főszereplő benne, akik később eltűntek.

Tóth Réka Ágnes: Tehát akkor ezekben az előadásokban a Kisképzőből és ezekből a gimnáziumokból is voltak emberek, akik csatlakoztak?

Komjáthy Anna: Igen, tehát volt egy udvara az Orfeónak. Ennek a filmnek a díszleteit például a Kisképzősök csinálták, ők is tervezték. Most teljesen függetlenül a dolognak a mindenféle politikai hangjától és ezt a Koltai Judit szokta nagyon, azt hiszem neki van is erről valamilyen írása...tudod ki ő?

Tóth Réka Ágnes: Igen, aki a Holdszínházat örökölte a Pistától.

Komjáthy Anna: Neki van erről egy kifejlett, kidolgozott véleménye és szerintem igaza van. Annak ellenére, hogy a Malgot István most azt mondta nekem, hogy ő ezt az egészet zsákutcának tartja és neki csak szobrot kellett volna csinálnia egész életben és most is már csak azt fog, szóval szerintem ez a ... hát most nagyképűen mondva, színházi esztétikának egy nagy fordulatot adott ez az egész Orfeo együttes. Nem csak a Fodor Tamásék, ez az egész dolog. Kimozdította szerintem abból a nagyon hagyományos, nagyon konzervatív.... emlékszem, amikor még gimnazista voltam, akkor volt színházbérletünk és jártunk a Vígszínházba. Nagyon jó színészek voltak, ha most így visszagondolsz: a Ruttkai Éva meg a többiek, de hát ott az egy ilyen nagy durranás volt, amikor a Háború és békét játszották. Akkor még Néphadsereg Színháznak hívták. A darabot Kazimir Károly és a Kazán István együtt rendezték, akik a Szovjetúnióban végeztek. Az ő képzésükben már volt a Sztanyiszlavszkij-módszer.

Tóth Réka Ágnes: A lélektani realizmus?

Komjáthy Anna: Igen és az absztrakt térhasználat. Reflektorban mondja a szövegét a főszereplő, akkor ez borzasztó nagy durranásnak számított. Mert egészen addig a budapesti színházak úgy működtek, hogy széthúzták a függönyt és akkor egy szobabelsőt látott a néző vagy pedig egy perspektivikusan megfestett külső hátteret.

Nem véletlen jártak akkor színészek az előadásokat megnézni. Ha láttad a Szirtesnek, van az a filmje a Woyzeckről, akkor lehet látni, hogy ki áll a közönségben.

Tulajdonképpen volt akkor egy furcsa próbálkozása a televíziónak, tárgyaltak Malgot Istvánnal.

Tóth Réka Ágnes: Hogy politikai bábos műsor szülessen a televízióban?

Komjáthy Anna: Igen, és akkor kellett tervezni különböző karaktereket és ebből egy el is készült. Olyanok voltak, hogy szakállas, humán értelmiségi, mondjuk kockás inges, akkor a kádergyár igazgató...

Tóth Réka Ágnes: Ilyen zsánerek?

Komjáthy Anna: Kékharisnya újságírónő. De hogy ezt ők találták ki vagy a Pista, azt már nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy ezeket én rajzoltam. És akkor azt hiszem ez a kádergyár igazgató vagy párttitkár, vagy nem tudom mi készült el belőle. Akkor a tévében egy belső harc folytán a Hofi Géza győzött és akkor indult be. Tehát mindenképpen akartak egy elégedetlenség levezető politikai vidám műsort csinálni a tévében és utána jött a Hofi-kabaré. Mégsem ez a bábos vonal maradt... ez volt az utolsó ilyen politikai... De akkor már a régi orfeósok Népszínházasok voltak. És szerintem otthon próbáltak, fent a padláson.

Tóth Réka Ágnes: A pilisborosjenői házban?

Komjáthy Anna: Igen, mert emlékszem oda jöttek ki: Kulcsár István, Sándor és a milyen Katalin... nem tudom. De ezek akkor ott megjelentek. De biztos, ha itt lenne az Andrea is, akkor a beszélgetés közben sok minden eszébe jutna, amiket ő csinált és én nem.