A Malgot István vezette Orfeo Együttes a magyar politikai bábszínház egyedülálló és elszigetelt mozzanata: felnőtteknek szóló előadásaik a hatvanas évek végén a politikai aktivizmus és a neo-avantgárd színház keresztmetszetében születtek meg és törtek utat egy újfajta színházi formanyelv felé. Amatőr színházi csapatként a kísérletezés és a kritika mozgatta a főleg fiatal képzőművészekből álló alkotókat: színházi és a társadalmi-politikai kérdéseket tettek fel az intézményesült rendszereknek, megkérdőjelezve azok kizárólagosságát.

„Mi a francia '68 eszméivel szimpatizáló, alapvetően a marxizmus talaján álló, tehát baloldali csoportot alkottunk. Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már."¹

Malgot István, a csapat alapítója, a Savaria Gimnáziumban tanult, ahol a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) szervezte meg és irányította az osztályokat. Az Orfeót egyrészt a NÉKOSZ mintája is inspirálta, amely a bentlakásos internátus létrehozásával akarták megteremteni a tanulás lehetőségét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek.² Ez a kollektív közösségi tudat határozta meg később az Orfeo működési elvét is. Malgotot 1964-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, szobrász-rajztanár szakra. Itt ismerkedett meg Komjáthy Annával, Németh Ilonával és Kiss Mihállyal—valamint azokkal a festőkkel, szobrászokkal és grafikussal, akik később valamilyen formában az Orfeo köréhez kapcsolhatók. Két felfüggesztést követően 1973-ban diplomázott. Dolgozott öntödékben, csőszerelő segédmunkásként, valamint kútmérőként, montírozóként, formakészítőként és dekorációs ablaktisztítóként is. 1966-ban a Pór-féle maoista összeesküvés negyedrendű vádlottjaként két hónap magánzárkára ítélték, majd 1969-ben alapította az Orfeo Együttest, amely folytatásaként a Népszínház utazó társulatában rendezett, főleg gyerekeknek szóló előadásokat. 1983-ban a Gyurkó László-Jancsó Miklós vezette Kecskeméti Katona József Színházba szerződött, ahol három évig vezette a mozgás tagozatot. Felnőtteknek szóló bábelőadásokat csak az Orfeo alatt rendezett. Azóta főleg írással, szobrászattal foglalkozik már csak, a színházzal felhagyott a Holdvilág Kamaraszínházban készült előadások után.

„S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek."³

A bábegyüttes 1969-ben alakult Györe Imre darabjával, az Orfeo szerelmével. Első tagjai és alapítói a már említett Malgot István, Fábry Péter, Lóránt Zsuzsa, Bálványos Huba, Komjáthy Anna, Kiss Mihály és Németh Ilona voltak. Az Orfeo nem csupán egy közösségi kísérlet volt, amely megpróbálta az urbánus és népi ellentétek feloldását, hanem egy olyan művészeti kezdeményezés, amely nem a rétegművészetnek akarta szentelni magát. A kiállítóterek sterilizáltsága helyett a színház közvetett kommunikációját szerették volna felhasználni üzeneteik továbbítására. Egyfajta új-baloldaliságot képviseltek, amelyben bírálták a létező szocializmust és a szabad akaratot, valamint a közösségi csoportban való működést próbálták meg egyensúlyban tartani az alkotómunkával. A hatvannyolcas események (főleg a párizsi tavasz) nagy hatást gyakoroltak az Orfeóra, a függetlenségi és a forradalmi harcokkal együtt—ezek számos előadásukban is megjelennek. Alternatív formákat kerestek, de nem csupán a színház területén: egy olyan szabad, alkotói létformát próbáltak meg kialakítani, amely szemben állt a hagyományos polgári attitűddel. Ezen a ponton izgalmas párhuzamot vethetünk fel a Bread and Puppet Theater művészeti programjával: az 1962-ben alakult amerikai művészeti csoport egy idő után szintén a közös együttélés és alkotás módszerével hozta létre felnőtteknek szóló bábelőadásaikat, amelyekben a cirkusz, a képzőművészeti installáció és a politikai tüntetések kereteiből próbáltak meg kitörni. Az alakulásuk időpontja szinte egybeesik, de a máig működő csapat még mindig fenn tudja tartani társadalmi és művészeti elszigeteltségüket és politikai aktivizmusukat—mindezt a periférián mozogva, az észak-amerikai Glover mellett található farmon. Peter Schumann, a Bread and Puppet vezetője, szintén képzőművésznek vallja magát elsősorban, festőként és táncosként fordult a bábszínház és az utcai előadások felé: tömegeket mozgatva meg a hatvanas-hetvenes évek amerikai aktivizmusának kivirágzásakor.

Politikai szándékkal jött létre az Orfeo együttes, de nem tartottak direkt politikai akciókat, bár több előadásukat betiltották, de nyíltan sosem álltak a rendszerrel szemben. A báb műfaja tűnt a legideálisabbnak, mert nem közvetlen, hanem közvetett módon akarták megfogalmazni a mondanivalójukat, üzeneteiket—csak úgy, mint a második nyilvánosságban a gyerekeknek szóló bábelőadásokban. Másrészt a bábszínház, vagyis inkább a színház által sokkal szélesebb réteghez, sokkal több emberhez voltak képesek eljutni, mint egy kiállított alkotás. Underground szervezkedések útján verbuválódott a csapat, amelynek a megalakulás magával vonzott egy idealisztikus társadalmi kísérletet is arra, hogy az együttélés ilyen jellegű modellje képes-e átalakítani a társadalmat vagy sem. A kommuna vádakat azonban elutasították az Orfeo-botrány után, mégis egyfajta közösségi mintát próbáltak meg újra írni a két, máig lakott pilisborosjenői házakban, amelyet közösen építettek. A közös életterek mellett próbatermeket is kialakítottak a házakban, hogy az ott élő alkotók együtt tudjanak dolgozni, próbálni. A bábegyüttes mellett megalakult a képzőművész és egy fotós kör is, valamint az Orfeo Zenekar és az Orfeo Stúdió is létrejött, utóbbit Fodor Tamás vezette és ebből alakult ki később a Stúdió K Színház. Több mint háromszáz ember neve köthető az Orfeo holdudvarához, akik valamilyen szinten részt vettek a közösség munkájában.

Fodor Tamással Malgot István az Ady-esten találkozott először az Egyetemi Színpadon. Ekkor feltűnt neki Fodor orgánuma, akit később megkért, hogy mondja felvételre az Orfeo szerelmének szövegét a bábelőadáshoz, mivel a szereplők komoly szövegmondásbeli hiányosságokkal küszködtek. Fodor Tamás előadói estjén öt, számára fontos költő (Pass Lajos, Halmos Ferenc, Martin Endre, Baka István és Sípos Áron) verseiből állított össze egy műsort, amelyet Surányi Ibolya a Fiatal Előadóművészek Fesztiváljának egyik részeként tervezte meg és Malgot szobrai mellett Kiss Mihály fotóit és Bálványos Huba grafikáit is vetítették. Halmos Ferenc később szövegíróként részt vett a Szüret című Orfeós előadásban. Az előadó estet később betiltották.

Az együttes megalakulása után a bábosok és a zenészek a Kőbányai Ifjúsági Klubban, a stúdió pedig a IX. kerületi Népfront tanácstermében próbált. Az előadások után általában beszélgetéseket tartottak az adott darabról, a tanácsteremben alakult meg az Angela Davis Klubb, amelyben az előadásoktól függetlenül is tartottak vita- illetve filmesteket, valamint meghívott előadóval vezetett beszélgetéseket. A Lukács-kör több tagjai is megfordultak itt: Heller Ágnes és Tordai Zádor visszajáró vendégek voltak. A báb és stúdió munkája mellett műhelyszerű képzőművészeti tevékenység is folyt az Orfeón belül, Bálványos Huba vezette az elsősorban grafikai és fotós alkotásokat készítő csoportot, amelynek munkáiból több kiállítást is rendeztek, az elsőt 1970-ben az akkor létesített Csepel Galériában.

Az Orfeo együttes felnőtteknek szóló bábelőadásaival foglalkozom a továbbiakban: az előadásokat Malgot István, Komjáthy Anna és Németh Ilona visszaemlékezései, Nánay István feljegyzései, ügynöki jelentések, illetve Sándor L. István készülő könyvéből vett idézetek alapján rekonstruálom. Az Orfeo szerelme az első bábelőadásuk volt, amelyet bábfejekkel és textilekkel játszottak el Györe Imre verses költeménye alapján. 1968-ban mutatták be a körülbelül egy óra hosszúságú előadást. Egy ácsolt színpad volt a játék kerete, gyakorlatilag asztali bábjáték volt, bak tartotta a bábszínpadot, amely mögött térden állva báboztak a szereplők. Ez volt az első alkalom, hogy bábokat készítettek. Először agyagból építették meg a fejeket, de az túl nehéznek bizonyult, ezért fordultak a kasírozáshoz. A bábelőadáshoz kerestek egy darabot, így jött Györe verses drámája, de nem a szöveg volt a fontos, hanem a vizuális fogalmazás. A darabban Németh Ilona, Dósa Éva, Kiss Mihály biztosan játszott, a többi alkotóról nincsenek pontos adatok, de a csapat nagy része részt vett az előadás elkészítésében és játszásában, amelyet négy vagy öt alkalommal adhattak elő. A bábokat Komjáthy Anna tervezte, a szövegek felvételről mentek (Fodor Tamás volt az egyik szavaló, Che Guevara figurájához adta a hangját). Az individuális forradalmár képe inspirálta őket, ezért hasonlít Che Guevarára a báb, az adott nemzet függetlenség és az imperializmussal való szembenállás. A Kőbányai Ifjúsági Klubban mutatták be 1969-ben, Malgot szerint ez a legkevésbé sikerült előadása. A Forradalom bábot Németh Ilona mozgatta, de Toldis, Radnótis és Kisképzős gimnazisták is játszottak benne. A darabban egy házat kell lerombolniuk a munkásoknak, akik eljátsszák közben Orfeo történetét és reggelre visszaépül a félig lebontott épület. Az Orfeo szerelme után vált világossá Malgot számára is, hogy bábozni meg kell tanulniuk. Németh Ilona kesztyűsbábjátékként határozta meg az előadást, amelyben a színészek maguk előtt mozgatták a bábokat az ácsolt keretszínpadon, amelynek valamennyi mélysége is volt. A díszletet Kárpáti Anna festette, amely egy kuplerájt ábrázolták, ácsorgó lányokkal. A bábokat Komjáthy Anna és Lóránt Zsuzsa készítette, zsákvászon anyagból készültek, ragasztott szemekkel.

Az 1514 egy árnyjáték volt, amelyet végül nem mutattak be- Malgot szerint, de Németh Ilona másképp emlékszik. A Dózsa György-féle forradalom volt az előadás témája, amely később a Tékozló országban is megjelent. Kartonból kivágott figurákat mozgattak, amelyeket a Derkovits-sorozat lemásolásával rajzoltak meg, vayang-technikával elkészített méteres bábokként. Transzparenseket és mozgó fényeket is használtak a próbafolyamatban, amelyet végül berekesztettek, mert nem találták elég jónak. A bábokat Németh Ilona készítette és emlékei szerint bemutatták, párszor játszották is az előadást.

Az egyik legfontosabb előadásukat, a Mockinpott urat, 1971-ben mutatta be a csapat. Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása darabja alapján indult el az előadás próbafolyamata, de Kovács Ildikó véleményezése után kivették a teljes szöveget, csak a történet és a mozgás maradt meg. Az eredeti darabból egyetlen jelenet szövege maradt meg még: a bírósági részben elhangzott mondatok, amelyekről sokan azt hitték, hogy valójában egy Kádár-beszéd.⁴ A másik szöveges rész az előadást kezdő dal (Song a semmitevésről), amelynek a szövegét Simor András írta és Vas János nevető bohócként énekelte el, valamint Gál Éva kísérte hegedűn. Az előadásban azokat a társadalmi csapdákat akarták megmutatni, amelyek mindenkit tönkretesznek.

Kovács Ildikó a pécsi bábfesztiválra való benevezés után nézte meg az előadást és ajánlotta a Pécsi Nemzetközi Felnőttbáb Fesztiválra, ahol 1971-ben bemutatták, majd a nagy sikert követően lengyel és cseh vendégjátékra is meghívták a csapatot. A benevezést Benkő Éva intézte a Kőbányai Ifjúsági Klubból, ahol akkoriban próbáltak. „Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című darabjának bábszínházi adaptációjában az eredeti színmű jelenetei - szöveg nélkül - új sorrendben, képekben komponálva, a szereplőket típusokra redukálva kelnek életre. Egyetlen ponton hangzik el szöveg, az is magnóról, amikor egy véresen szatirikus kiáltványt élő személyek - csak kéz és fej - jelenítenek meg. A kisember bukdácsolását, megpróbáltatásait, vakságát - mely meggátolja, hogy helyzeteinek mozgatórugóit felismerje - s a többszöri fejcserékkel jelzett irreális lázadását a báb eszközeivel maradéktalanul ábrázolták."⁵

Fekete színházban játszódott az előadás, a mozgatókat nem láthattuk. A bábokat nem realista stílusban mozgatták, nagyobb ugrásokkal és mozdulatokkal közlekedtek a térben. A politikai bábszínház műfajába sorolható az előadás, mégsem szabad téren játszották, ahogy a Bread and Puppet elődásait: a próbák a Kőbányai Ifjúsági Klubban zajlottak, itt is játszottak később a Mockinpott-ot, itt láthatta Nánay István. Pár fotó és visszaemlékezés arról tanúskodik, hogy a próbákat eleinte bábok nélkül tartották, csak a mozgásra fókuszáltak. A mozgatókat nem lehetett látni a térben, teljesen fekete színházat teremtettek az alig pár méteres színpadon. A Mockinpott bábot Németh Ilona mozgatta, ennek a bábnak cserélődtek a fejei a különböző stációk során. Németh Ilona untermannja Szalma János volt. Általában ketten mozgattak egy bábot, ezáltal sokkal plasztikusabbá válhatott mozgásuk, amelyet ugrópontokon megállítottak, hogy staccato-szerű, szaggatott legyen.

A bábfejeket Englert Judit készítette, de Tóth Éva és Németh Ilona is besegített, a festést Komjáthy Anna végezte, a jelmezeket Tóth Andrea varrta. A fényutcákkal határolt térben pókhálószerű fonalakat tekertek körbe az egyik jelenetben, ez a motívum később a többi előadásban is megjelent valamilyen formában. A bábok külön fejből és testből álltak, a testek főleg különböző anyagok animálásával keltek életre. A Mockinpott bábnak három feje volt, ami három stációt szimbolizált, ezeket cserélgették bizonyos pontokon. Csupán a tisztviselő báb feje maradt meg, amely Malgot tulajdonában van. Az előadásban Németh Ilona, Tóth Éva, Szalma János, Tóth Andrea, és Kovács István játszottak, a zenét Vas János (Panyiga) szerezte. Felvétel sajnos nem készült róla. „A Mockinpott úr pl. rendkívül gazdagon élt a groteszk lehetőségeivel. Már a mozgási technika is telitalálat. Az araszoló vagy inkább majomszerű figura-mozgatás egy olyan jellemzően groteszk Mockinpott-járást eredményezett, amely szinte chaplini erővel szuggerálta a kisember tragikomédiáját."⁶

A Gyerekjátékokat ugyanaz a csapat játszott, csak már Kovács István nélkül. Konzervatívabb formák felé nyúltak és továbbra sem használtak szöveget, csak zenei mozgást, amely elvált a pantomimtól és a táncjátéktól is. 1972-ben mutatták be és részt vettek vele a '72-es Békéscsabai Nemzetközi Gyerekbábfesztiválon. „A Gyerekjátékok - asszociációs játék. Példázat, mese arról, hogy a rongybabával, karikával, eregetős papírsárkánnyal önfeledten játszó gyerekekre hogyan erőszakolják rá a felnőttek, merő jóindulatból, önnön lényüket, viszonyaikat tükröző, öldöklő fegyverekből, rakétából, tankokból álló pazar játékkollekciójukat. A darab befejezése - a karika lesepri a harci eszközöket - idillikus kép, amely éppen azáltal késztet állásfoglalásra, hogy a néző kénytelen saját rossz tapasztalatait ütköztetni a zárókép „békés" megoldásával."⁷ Tárgyjáték, laza dramaturgiával. A darab háborúellenes mondanivalója abban fogalmazódott meg, hogy a történetben szerepeltek jó és rossz játékok egyaránt, amelyek egymás ellen fordultak. Az üzenet leegyszerűsítve: ne gépfegyvereket vegyenek a gyerekeknek. „Az együttes az úgynevezett fényutcás bábjátékmódot alkalmazza, a bábokat egyidejűleg a wayang (pálcikás) és a kesztyűs technikával mozgatják. A bábuk és tárgyak— természetesen saját kivitelezésűek és tervezésűek— pompás megfigyelőképességről és karakterizáló hajlamról tanúskodnak. A csupasz emberi kéz, illetve fej megjelenése a bábok között mindkét darabban ellenpontozó hatású, és lényegében a bábot: világával szemben a mozgató, az ismeretlen, az ellenséges szerepet tölti be."⁸

A Cipolla bácsi előadásban sem használtak szöveget, a darab Thomas Mann novellája alapján készült. A Cipolla báb fejét Malgot István készítette, a többi báb a szereplők kezei közül kerültek ki. Szereplők: Kovács István, Stujber Zsuzsi, Gaál Éva, Tóth Éva, Szalma János. Gaál Éva hegedűn játszott benne (Sej-hajj, Rozi), a zenei zörejeknek és zajoknak fontos szerepe volt az előadásban. A Csalogató figura Kantor termékenységi bábjára hasonlít, Malgot róla mintázta. „Az Orfeo együttes bábcsoportját láttam az újpesti Duna Művelődési Házban, amit nemsokára lebontanak és akkor, a tervek szerint, átköltözködnek a régi újpesti Munkásotthonba. Műsoruk - egy régebbi, már több helyen sikerrel eljátszott bábdarabjukkal: Cippola [!] úr bábszínháza - egy estén igen jó benyomást keltett művészi kivitelével, a bábok magas színvonalú képzőművészeti megoldásaival, anyagszerűségével, expresszivitásával, a bábmozgatás eleganciájával és plaszticitásával. ... A Cipolla úr bábszínházában a Thomas Manni értelemben vett „cipollizmus" nem egyetlen mozgató-erőre korlátozódik, hanem több, egymással egyenrangú Cipolla út testesíti meg a különféle társadalmi agressziókat."⁹

Juhász Ferenc A tékozló ország című elbeszélő költeménye alapján, témája a Dózsa-féle felkelés. 1975-ben mutatták be. Szereplők: Fábry Péter, Balázs Kató, Kárpáti Anna, Stujber Zsuzsa, Szalma János, Tóth Éva. A zenét Gaál Éva szerezte. Németh Ilona a próbafolyamat elején kiszállt az előadásból. Fábry Péter szerint ez volt a legfontosabb előadásuk mert itt jelent meg a nemzeti problematika egy plebejus szempontból. Úgy kerültek bele a különböző tárgyak, hogy azok a viszonyukat jelezzék a szegényparaszti réteghez. A lengyelországi turnéjukról fennmaradt angol nyelvű prospektuson az alábbi szinopszis olvasható: „Tárgyak, emberi arcokkal, tárgynak tűnő emberi arcok, azok, akik mozgatják a bábokat és azok, akik úgy mozognak, mint a bábok, világosság és sötétség, zenei és nyelvi szerkezetek adódnak össze különös színházi funkciókban az Orfeo együttes előadásában. Megelevenedett tér és idő játéknak nevezik ezt a formát. Az előadásuk szeretné feltárni az ember és a környezete közötti kapcsolódást, és tanulmányozni a kapcsolat lehetséges formáit elfogadva az ember a környezetének megváltoztatására irányuló vágyát, hogy emberközpontúvá tegye azt, oly módon, ahogy saját világát megformálta."¹⁰

A felnőtteknek szóló előadások végét az Orfeo széthullásával is indokolható, amely már a próbafolyamatok alatt megindult. Az Orfeót lejárató kampány kezdetét Malgot egy előadásnak datálja, amelyet Hollós Ervin Forgách Péter meghívására tartott '56-ról, de Malgot nem tudta, hogy Hollós a politikai főcsoport vezetője volt. A vita a forradalom-ellenforradalom téma körül zajlott, többen kifejtették nézetüket ezzel kapcsolatban, amelyek különböző jelentésekben dokumentálva lettek. A Magyar Ifjúságban megjelent Szabó Gábor-féle cikk először azzal a céllal indult, hogy bemutassa az Orfeót, közben váltott hangnemet és fogalmazta meg azokat a vádakat, amelyek miatt Malgotot felfüggesztették az egyetemen, az anatómia vizsgájáról cipelték ki, majd 1972. június beidézték a Rómer Flóris utcába közokirathamisítási bűnügyben. A Népművelési Intézet báboktatói működési engedélyéért folyamodó űrlapra diplomaszámot írt be, pedig még előtte volt az államvizsga. A kihallgatás kérdései a bábegyüttes politikai nézeteire, az ott uralkodó erkölcsi életre vonatkoztak. A kihallgatást végző két rendőrtiszt, Wágner György és Orbán Viktor, a politikai rendőrséghez tartozott.¹¹Wágner Györgynek két hasonló ügye volt ebben az időben: az egyikben az Illés zenekar volt az érintett, a másikban egy hitgyülekezet.

1972. október 13-án a Magyar Ifjúságban Orfeo az álvilágban, féligazságok, zavaros elméletek, csalódások címmel megjelent cikk több szülőt szólaltat meg névtelenül, akik kimaradozásokról, pénzről, család-ellenességről beszélnek, de a kihallgatások során nem találtak semmi jogilag büntethető dolgot, Szántó Gábor mégis a Manson-családhoz hasonlítják az Orfeót. Ezelőtt Kormos Valéria cikke a Nők Lapja szeptemberi számában még pozitív hangnemben nyilatkozik az együttesről, Szabó Gábor cikke után az ÉS-ben is a védelmükre kelt Varjas Endre. November 17-én Szabó Gábor újra megjelentet egy írást, amelyben összegezte az addig beérkezett véleményeket, hozzászólásokat és még egy utolsót ütött Malgoton. Szántó valójában csak egyetlen elődást látott, a Gyerekjátékokat, amelyet családellenesnek nevezett írásában. Miután eljutott Kádárhoz is az ügy, sajtó csend következett: „Ebben az országban több Orfeo ügy nem lesz!" Nánay István Színházba írt szövege végül nem jelent meg a társulatról, de a címlapon szerepelt - ez az írás sajnos elveszett. Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója, az alábbiakban foglalta össze az Orfeo-ügyet:

„Ennek következtében az ifjúsági művészeti együttesek egy csoportja voltaképp az ifjúság szélesedő rétegeinek egy alapjaiban pozitív igényét képviseli. Ez az ifjúság közösséget akar, érdeklődik a közélet és a politika iránt, a szocializmus nagy kérdései, megvalósításának útja izgatják. Ez a pozitív igény azonban, ha nem kap megfelelő irányítást, veszedelmeket is rejt magában. Mindenesetre láthatóbb veszedelmet, mint a közömbösség (noha a közömbös ifjúság nem okoz botrányokat). Megtaláltuk-e annak módját, hogy az ifjúságnak ezt a - nemcsak a művészeti mozgalmakban - bontakozó igényét a szocializmus szellemében irányítsuk, fejlesszük, elégítsük ki? Legyünk óvatosak a válaszban, vannak jelentős pozitív kezdeményezések. De őket figyelembe véve is azt mondhatjuk, hogy nem eléggé. Ezen a téren sem az iskola, sem a KISZ nem nyújtott eleget - s ha elemezni akarjuk az ifjúsággal kapcsolatban az utóbbi évben megszaporodó negatív jelenségek okait, erről sem szabad megfeledkezni."¹²

1973. januárjában a Ganz Mávagról Újpestre került az Orfeo, a Duna Művelődési Házba. A zenekar egy része ekkor már levált, Vízöntő Zenekarként a Bihari Táncegyütteshez kapcsolódott (Vas János, Lantos Iván, Dabasi Péter, Balázs János és Zsákai Győző), a másik része pedig 1974-ben lett független Kolinda néven, akikhez a Vízöntőből is csatlakozott több zenész (Dabasi Péter és Lantos Iván Zsigmondi Ágneshez és Szőke Szabolcshoz). A bábosok és a stúdiósók még együtt próbáltak egy ideig a Cipőgyárban. Itt mutatták meg darabjaikat Gyurkó Lászlónak, aki az 1970-ben alapított Huszonötödik Színház egyik vezetője volt Szigeti Károly és Berek Katalin mellett. 1978-ban állami döntés alapján a Huszonötödik Színházból és az Állami Déryné Színházból alakult meg a Népszínház.¹³ 1973-ban vált szét az együttes, Brecht A nevelőnő darabja nyomán bemutatott Golgota után, amely bemutatóját művészeti vita bontakozott ki Fodor és Malgot között a kasztrációs szerepéről és az össz-Orfeós ülés után úgy döntöttek, hogy szétválnak útjaik. Malgot szerint ez egyrészt művészeti, másrészt működésbeli kérdés volt: ha kisebb csoportokban folytatják tovább művészi tevékenységüket, akkor nehezebb ellenőrizni a működésüket. Malgot tovább vitte a bábos csoportot, Fodor a stúdiót. A két pilisborosjenői ház közül a később épített épületbe költözött be Fábri Péterrel, Szalma Jánossal, Tóth Évával, Kárpáti Annával és Stujber Zsuzsival. Itt próbálták az Előadás utánt és a Tékozló ország egyes részeit is, amíg 1978-ban be nem épültek a Népszínházba. A csapat tagjai között volt ekkor Farkas Mária, Kárpáti Anna, Tóth Éva, Herencsér András és Szalma János. Gyurkó László és Szigeti Károly hívta őket a Népszínházba, itt főleg gyerekelőadásokat csináltak és utazó társulatként repertoár szerűen játszottak vidéken. 1978-ban bemutatták Rodarin Hagymácskáját. 1980-ban a Presszó című felnőtt előadást, majd a Kalandok a világűrben című gyerekeknek szóló előadást Stanislaw Lem Kiberiádákban megjelent történeteiből. Az Előadás után című előadásukkal szerepeltek az 1979-es pécsi nemzetközi bábfesztiválon, ahol ismét nagy sikert könyvelhettek el. A Népszínházból két évvel később kiváltak, Pilisborosjenőről pedig először Szalma, majd végül Tóth Éva és végül Fábri is kiköltözött, a ház háromnegyed részét Lendvai Miklós vette meg. Malgotot Kecskemétre hívta 1983-ben Jancsó, Gyurkó és Hernádi, itt rendezőként és díszlettervezőként is dolgozott 1987-ig.

BIBLIOGRÁFIA

Götz Eszter: Teremtett lények, Malgot István szobrai, Budapest, Kláris Kiadó 2012

Nánay István: Az Orfeo ügy Beszélő,1998/3

http://www.c3.hu/scripta/beszelo/98/05/15nan.htm

Ring Orsolya: Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Ofeo-ügy

http://www.archivnet.hu/politika/alternativ_muveszeti_mozgalmak_az_1970es_evekben_az_orfeougy.html

http://epa.oszk.hu/00900/00995/00015/pdf/ringo08-3.pdf