A címben szereplő figura szó Lázár Helga bábrendező It depends! – attól függ¹ című figuraszínházi munkájára utal. Jelen írás ennek a szólóelőadásnak bemutatásán és elemzésén keresztül olyan témákat vet fel, mint: mi az a fizikai bábszínház, avagy figuraszínház²; milyen kölcsönös függőségi viszony alakulhat ki báb és ember között elméleti és gyakorlati szinten, jelenthet-e egyenrangú létezőt egy báb és egy ember.

  „Lóg egy férfi a szobám közepén. Én magam építettem saját magamnak. Vele kelek. Vele fekszem. A keresztje által rajzolt árnyék foglalja keretbe az ágyamat. Ő az én gólemem, pasim, szobrom, totemem, húzom, vonom, emelem – ő konstans és kérlelhetetlen. Felemelő hozzákötve élnem a napjaimat."³

Az előadás formai alapvetése egy életnagyságú marionett, amely a mozgatójához van kötve, és amit ő egyedül, oldalról, vagy alulról animál. A marionett testéből a felfüggesztő zsinórjai mellett további zsinórok vezetnek ki, amik viszont a bábmozgató testére vannak erősítve. A báb leköveti, tükrözi a bábos mozgását, mozdulatára mozdulattal reagál. A báb és a bábos közötti távolság a vízszintes zsinórok hosszának változtatásán keresztül könnyen és gyorsan variálható (a báb akár több méterről is animálható). A báb magassága is szabályozható a főkötélen keresztül, amely egy a mennyezetre erősített csigán át a bábos csípőjére van erősítve. Az It depends! érdekessége, hogy, bár egyszemélyes előadás, mégis több annál. Azzal, hogy az ember mellett úgy szerepeltet egy bábot, hogy fizikális érintkezéseik dialógus-szerűek, kísérletet tesz arra, hogy egyenrangú létezőnek tekinthesse őket a néző.

Lázár Helga, aki az előadás koncepciójának kitalálója és egyedüli játszója sokszor nevezi az általa készített bábot „fonalas férfinek". Ezt az elnevezést használom ezentúl.

A „fonalas férfi" egy olyan életnagyságú, realisztikus, szoborszerű férfialak, ami öt, az alkotó életéből ismert férfi nyomait hordozza magán, ízületei kapcsokkal vannak rögzítve, és ezáltal szétválaszthatóak, tehát a báb bármikor szétszedhető.

Három dolog elengedhetetlen a „fonalas férfi" éltre keltéséhez, megmozdításához: a fő kötél, a bábos súlya és a gravitáció. Ezek segítségével, valamint a testhelyzet és távolság változtatásával (néha improvizatív, néha előre meghatározott módon) olyan képek és mozgások jönnek létre, amelyek egy viszony változását képezik le: a teljes mozdulatlanságtól a közös táncig, közös repülésig. Amikor a bábos hatni próbál a bábra a saját erejével, akciókat indít, szituációkat generál, ezeken keresztül kizárólag a saját impulzusai hatásaival szembesül.

Az It depends! a fizikai kontaktust, két test tehetetlenségét helyezi előtérbe. Ilyen esetben mindegy, hogy az egyik test emberi, a másik nem, mindkettő tud impulzust adni a másiknak. Épp ezért a játszóként megjelenő Lázár Helgát nem szeretném kizárólag mozgatónak nevezni ebben a relációban. Mivel a bábos szakterminológiában nincs megfelelő kifejezés erre, ezért olyan elnevezéseket fogok használni, mint: manipulátor – aki manipulálja a „fonalas férfit", akitől érkeznek az impulzusok (löki, tolja, érinti, stb.); valamint alkotó – aki a „fonalas férfi" és az előadás létrehozója.

A „fonalas férfi" létrejöttét megelőzte egy Stuttgartban létrehozott bábetűd Horizontális marionett néven. Lázár Helga bábja itt egy halál-, és madárszerű, kereszttel együtt derékig érő marionettfigura volt, amely Frank Soehnle⁴-nél készült. Ebben a munkában az alkotó már használta a fentről függesztés technikáját. A marionett keresztje rá van akasztva egy főkötélre, ami a plafonra van rögzítve. Ezzel kilengési és mozgási lehetőségei és megnőnek, és a mozgató lehetőséget kap rá, hogy közelebb kerüljön a báb testéhez, erősebb kontaktus alakulhasson ki közöttük. A marionett alapvetése, hogy felülről, a kereszt segítségével irányítja a marionettes a zsinórokkal rögzített bábot. A horizontális marionett esetében Lázár Helga oldalról és alulról nyúlhatott bábjához - sokszor olyan közös táncot eredményezve ezzel, amelyben nehéz lett volna megmondani ki a dominánsabb fél. Már nem bábos és bábja volt látható a színpadon, hanem egy manipulátor (a nő) és egy rá reagáló másik személy (a férfi). Az etűd végén lekötözte a mozgató a bábját a függesztési pontról, és a keresztnél kezdte el mozgatni, ismert hagyományos módon – ezáltal visszabújt a megszokott marionettes szerepbe, ami szép ellenpont volt az előtte látottaknak, feloldotta ezt a „szabályszegő magatartást."

A „fonalas férfi" ezen előzmények tapasztalataiból készített, kísérleti bábtípus. Ezen előzmények mind hozzáadnak a darab személyességéhez – a „fonalas férfivel" való szoros kapcsolathoz. Az It depends! előadáshoz szükséges horizontális marionett-technika továbbfejlesztésében Kovács Domokos koreográfus volt Lázár Helga segítőtársa. Közös munkájuk során műfajmegjelölésként a figuraszínházi előadás⁵ megnevezést határozták meg:

„A figuraszínház a kortárs (első sorban német-, és francia) bábszínház egyik markáns, vezető ágazata,» fizikai bábszínházként «,» formalista bábszínházként «tudnánk magyarul talán meghatározni."⁶

A fizikai bábszínház kifejezés azért is illik az előadásra, mert fizikai hatásokkal és ellenhatásokkal dolgozik. Azaz, két jelenlévője közül a manipulátortól indulnak az impulzusok, amelyekre a „fonalas férfi" valahogyan reagál. Egy aktív és egy passzív test érintkeznek egymással, és lépnek dialógusba lökések, kilengések vagy épp a tehetetlenség által. Különbség közöttük: a „fonalas férfinek" szüksége van a manipulátorra ahhoz, hogy passzív állapotából aktív legyen, míg a manipulátor a „fonalas férfi" nélkül is képes mozgásra, kevesebb esetben kerül tehetetlen helyzetbe. Ellenben fizikailag ő képes elfáradni, a teste remeg a figyelemtől és feszültségtől (emberi mivoltából fakadóan zsigeri és törékeny). A „fonalas férfi" matériája keményebb, nem fárad, nem fáj neki, ha darabokra szedik. Ebből fakadóan, bár sokszor kiszolgáltatott a manipulátornak, mindig jelen van vele a térben, és ezzel a jelenléttel folyamatosan emlékezteti partnerét, hogy az viszonyuljon hozzá, aktivizálja.

Az ebből létrejövő helyzetek miatt is tekinthető jó analógiának a darab egy kapcsolat fázisainak és végének a bemutatására. Impulzusok és reakciók – az egyik fél végig aktívabb és ragaszkodóbb, mint a másik, de a köztük lévő kötelék nyilvánvaló és megkérdőjelezhetetlen. Az alkotó társa ebben a folyamatban egy életnagyságú fehér báb, amely öt férfi egy-egy testrészének lenyomatából készült, ettől lesz szakrális megemlékezés jellege az előadásnak – emlékeztetheti a nézőt az alkotó valós vagy fiktív kapcsolatára egy férfival, annak egy feldolgozási folyamatára. Szertartásossága, őszintesége olyan mint, egy lemeztelenített, sebezhető lény gyászmunkája. Miközben annyira jelenvaló a „fonalas férfi" figurája és a vele való intim, érzéki, remegésekkel és feszültségekkel teli tánc, hogy kettejük története már több mint egy megemlékezés. Inkább fontos, jelen idejű szertartás, amit nagyban meghatároz az, hogy az alkotó milyen indíttatásból építette meg ezt a figurát, későbbi partnerét. Kettejük története fordított Pygmalion történet, ahol egy női alkotó építi meg magának a férfi szobrát vagy totemét, hogy aztán játékával életre keltse azt.

Az alkotó definíciója a legszemélyesebb és legpontosabb a darabról: „magányos padödő, szerelemről, önáltatásról és más démonokról."⁷

Az It depends! direkt módon foglalkozik a kölcsönös függőségi viszony kérdéskörével. Az előadásban – ami alatt annak előkészületét, kivitelezést, bemutatását és továbbjátszását is értem – olyan fogalmak kerülnek előtérbe, mint függés, ragaszkodás, szertartásosság, emlékezés, test, kontaktus, tehetetlenség, magatehetetlenség, feldolgozás. Ezek közül az előadást legjobban képviselő „fogalom" a valakitől való függés.

A függés vizuálisan is azonnal dekódolható kulcsszava Lázár Helga munkájában. Az életnagyságú „fonalas férfi" fel van függesztve a plafonra, teste a padlón, ernyedten, élettelenül, fehéren. A manipulátor belép hozzá a térbe, körbejárja, szemléli. Hosszú keresgélés az első érintésig. Ráébredés, hogy a fonalak, és saját testének, testsúlyának segítségével mozdítható a gipsz-alak. Csak nem biztos, hogy épp úgy mozdul, ahogy azt a manipulátor gondolná. Néha nagyobb lesz, mint ő, néha úgy lökődik, hogy ezáltal a lánynak is máshogy kelljen mozdulnia. Néha már-már tánccá válik ez a játék. Néha tartást kap a báb, embermagasságúvá válik. A mozgató-mozgatott reláció helyett két létező, két személy érintkezik egymással. Nézőként azért fogadom ezt el, mert a függesztés módja is ezt idézi elő. Egy marionettet, normál esetben a keresztjénél, fentről mozgatnak. Ebben az esetben a fentről mozgatást egy függesztési pont helyettesíti. A fonalas férfinek is van keresztje, mint a marionetteknek, de a kereszt egy kötéllel a plafonhoz van rögzítve. Ez arra kényszeríti a mozgatót (a másik személyt, a manipulátort), hogy máshogy érintkezzen a bábbal. Alulról, oldalról. Természetesen az alkotó úgy fejleszti ezt a technikát, hogy a fonalak segítségével saját súlyával is számol a báb emelésére; van a báboson karabiner, valamint egy másik függesztési pont a térben, amit többször ki is használ. A karabiner segítségével egy erős összeköttetés és ezáltal további mozgatási lehetőségek jöhetnek létre.

Az előadás ezen körülmények között folyamatosan tud játszani egy kapcsolatra is jellemző mindig változó viszonnyal: a manipulátor és a „fonalas férfi" közötti dominancia folyamatos változása, a vonzás-taszítás, valamint a kötődés-szabadulás dinamikája határozzák meg kettejük kapcsolatát. Egy mondatban összefoglalva: Lázár Helga munkájában egy nő (aki ember) függővé teszi magát egy férfitől (egy bábtól), akit közben az ő ereje mozgat. Sőt, ő maga alkotta meg. Ettől egyszerre feminista és az ellentettje is az előadás.

Az It depends! – attól függ két(!)személyes szólóelőadás tehát jó példája annak, hogy a bábszínház, pontosabban figuraszínház alkalmas kölcsönös függőségi viszonyok bemutatására, anélkül, hogy ítélkezne, válaszokat adni. Emellett nyíltan és őszintén foglalkozik egy olyan bábesztétikai kérdéssel, hogy egy báb és egy ember viszonya színpadon lehet-e azonos értékű egy ember és ember viszonyával.