A MAGYAR SZÍNHÁZI EMLÉKEZET MEGŐRZÉSE PROJEKT
Az NKA meghívásos pályázata tette lehetővé, hogy 2017 márciusában elinduljon az a nagyszabású vállalkozás, melynek célja, hogy megteremtsük színházi múltunk minél teljesebb feldolgozásának bázisát. A projekt során elvégzett alapkutatással ahhoz kívántunk hozzájárulni, hogy a kutatók, oktatók, a színházi múltunk iránt érdeklődők minél teljesebb képet alkothassanak a kiválasztott színházakról, illetve lehetővé tegyük a színháztörténettel foglalkozók számára, hogy különböző szempontok és megközelítések alapján megírhassák az adott színház történetét.
A PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által koordinált munka első lépéseként egy szakmai bizottságot hoztunk létre, amely meghatározta a kutatás irányát és természetét, valamint figyelemmel kísérte az éves munkát. A szakmai bizottság tagjai, intézményen belül: dr. Ács Piroska PhD PIM-OSZMI igazgató, dr. Csiszár Mirella gyűjteményi osztályvezető, Gajdó Tamás PhD tudományos főmunkatárs, Lakos Anna tudományos titkár, Szabó Attila PhD igazgatóhelyettes, valamint felkért külső szakértőink: Császár Angela színművész, dr. Karsai György, egyetemi tanár, Kelemen Kristóf dramaturg, Nánay István, színikritikus, tanár.
A bizottság kidolgozta azt a szempontrendszert, aminek alapján a kutatócsoportok összegyűjtötték a színházakból, levéltárakból a dokumentumokat. Ez a szempontrendszer két jól meghatározható területre terjed ki: az egyik a színház intézménytörténete, adminisztrációja, finanszírozása, közönségszervezése, a színház jelenléte az országos és a regionális kulturális életben, a színház társadalmi – szűkebb és tágabb környezeti – beágyazottságának alakulása, a színház rövid-, közép-, és hosszú távú jövőképének elemzése. A másik a színház művészi munkájára, a különböző rendezői törekvések hatására alakuló játékstílus változására, az új szcenikai megfogalmazásokra, a színház bemutatóira és műsorpolitikájára vonatkozó dokumentumok összegyűjtése. Emellett a kutatócsoportok életútinterjúkat készítettek azokkal, akik meghatározó szerepet töltöttek be a vizsgált színházak életében, valamint megszületett néhány tanulmány is, mely az adott színházi műhelyek egy-egy korszakát vagy részterületét mutatja be.
Szintén a projekt keretében vált lehetővé, hogy a PIM-OSZMI audiovizuális archívumában található VHS szalagon őrzött előadás-felvételek 50 százalékát digitalizáljuk, ami ezek hosszú távú megőrzését és hozzáférhetőségét garantálja. Mivel a mozgókép az előadások megőrzésének legteljesebb módozata, egy széles körű szakmai fórumot és vitát is szerveztünk az előadás- felvételekről, melynek az összefoglalóját itt tesszük közzé.
A szakmai bizottság számos szempont alapos megfontolását követően döntött arról, hogy a projekt első évében, mintaprojektként, mely három színháznak a történetét dolgozza fel. Azt is figyelembe kellett venni, hogy a tetemes mennyiségű kutató- és gyűjtőmunka mellett a projekt teljes technikai és személyi infrastruktúráját ki kellett építeni a rendelkezésre álló egy év alatt. Ugyanakkor reméljük, hogy a következő évek során folytathatjuk ezt az alapkutatást és valamennyi magyar színház anyagának összegyűjtésével hozzájárulunk ahhoz, hogy megszülessen az 1945 utáni magyar színház történetének korszerű és alapos feldolgozása.
A színházi emlékezet portál
A cél egy olyan könnyen kezelhető, végiggondolt, komplex adatbázis létrehozása volt, mely nemcsak leírja, tárolja és közzé teszi a kutató által összegyűjtött színházi dokumentumokat, hanem előre meghatározott szakmai szempontok szerint rendezi, előfeldolgozza a forrásokat. Az adatbázis nemcsak a leíró adatokat, hanem magukat a forrásokat is digitális formában elérhetővé teszi a nagyközönség vagy a regisztrált felhasználók számára és a kutatásnak részben a honlapon publikált szöveges eredményeit is összekapcsolja a forrásokkal. A digitális platform további feladata, hogy olyan publikációs felületként működjön, melyet minden későbbi szakmai és tudományos publikáció hivatkozásként jelölhet meg. Ez főként az olyan dokumentumok esetében fontos, amelyek fizikailag nem kerül(het)nek be a PIM-OSZMI gyűjteményeibe, de a színháztörténetet kutatók számára célszerű, hogy nálunk legyen elérhető. Egy sajátosan színházközpontú rendszer létrehozására törekedtünk, mely a színházi intézményt és színházi előadás leírását állítja a középpontba és minden egyéb forrást hierarchikusan kapcsol be a hálózatba. Ugyanakkor az is fontos, hogy a dokumentumok rögzítése megfeleljen azoknak a hazai és nemzetközi előírásoknak is, amelyek a könyvtári és múzeumi forrásokra vonatkoznak. Bár az elmélyült kutatómunkát szolgáló részletes keresés fontosságát nem vitatjuk, az évadonkénti megjelenítéssel a dokumentumok böngészését, a sokféle tartalomba való belepillantást kívántuk megkönnyíteni.